Bejelentés


King Tenyésztők Egyesülete Szeresd a galambot!














King galamb tenyésztése


Az előző (king avagy a király galamb) írásomban a
fajta ismertetésén kívül, az volt a célom , hogy kedvet csináljak ennek
a szép galambnak a tenyésztéséhez.
Most megpróbálok segítséget
adni azoknak, akik kedvet kaptak tartásához. Első igen fontos szempont
a tartási körülmények megteremtése.
Két lehetőségünk van, hogy az ideálishoz közelítő környezetet alakítsunk ki.
Az első: szakkönyvek átolvasás, mely útmutatást ad de külön e fajtára
nem tér ki, csak általánosságokat ír, így elég nehéz saját
körülményeinkhez igazítani.
A második: King tenyésztők látogatása (ez utóbbi szerintem
célravezetőbb) és az ott látottak átültetése, megvalósítása nekünk és
galambjainknak legmegfelelőbb módon.
Nagyon sok tenyésztőnél jártam itthon és külföldön mire a saját
galambházam elnyerte végső formáját, vagyis úgy alakítottam ki, amit én
a legjobbnak tartok.
Jelenleg is többféle tartásmód létezik: van aki páronként fülkésíti,
van aki kisebb csoportokba de a többség egy vagy két helyiségbe és
szabadon tartja galambjait.
Én is az utóbbiak közé tartozom, és vallom azt, hogy a galamb társas lény, ha egy falkába nevelődik szelídebb, béketűrőbb.
Egy biztos a választott helyiség, nem lehet hideg, nyirkos, sötét, szűk.
 A galamb nagyon szereti a napot, ezért ha lehet az ablakok déli
fekvésűek legyenek. Galambházunk ne legyen zsúfolt, egy négyzetméter
helyet számoljunk egy pár galambra.
Nagyon fontos a fertőtlenítési lehetőség, mivel igen sok betegség ellen
kell védekeznünk és abban mindenki egyetért, hogy legjobb védekezés a
megelőzés.
Nagyon fontos: a king nem röpgalamb. Tenyésztőik évek során arra
törekedtek, minél kerekebb formát érjenek el. Ez csak úgy valósulhatott
meg, hogy az evező és kormánytollak lényegesen lerövidültek. Ha
galambjainkat repülésre kényszerítjük ez a folyamat visszájára fordul
és elvesztik kerekségüket. Épp ezért a keltőhelyeket ne rakjuk magasra
és ne építsük több sorosra.
Nálam a két soros vált be, ahol az alsó szint a földtől tíz a felső
nyolcvan centiméterre van és alapterülete egy-egy keltőrésnek 80*80 cm,
amit az ól hátsó falán építettem ki.                              
Egy párnak egy férőhelyet biztosítok. Az eleje teljesen nyitott így a
galambok nem tévesztik el a helyüket, hisz látják a párjukat vagy a
fiókákat.
Ha mégis, úgy a fészek gazdája le tudja zavarni. A zártnál erre nincs
lehetőség, ezért többször törtek tojást vagy vertek, tapostak agyon
kicsiket.
 Mióta nyitott a keltőszekrény ez nem fordult elő. Minden pár galambnak két keltőládát (fészektányért) kell biztosítani.
Legjobban bevált a 25*20 cm-es faláda 8 cm magasággal.
Ezt hosszú szálú fűszénával vagy lucerna szénával kibéleljük úgy, hogy a közepe mélyebben legyen.
Így elkerülhetjük a tojástörést, ami igen gyakori a nagytestű galamboknál.
Mivel a tojásrakási ciklusuk 35-40 nap között van, így szükségünk van
egy 20*20*10 cm fa rönkre, amit a második keltőláda alá helyezünk a
keltőszekrény ellenkező sarkába, mikor a kicsik 10-12 naposak.
Ide rakják galambjaink az újabb tojásokat és mivel a kicsik megszokják,
valamint magasan is van, nem zavarják a szülőket a kotlásban.
Van, aki két keltőszekrényt biztosít egy-egy párnak, de az előbbi csak
fele helyet igényel és a szülők nyugodtan ülik a fészket, hisz szemmel
tarthatják a fiatalokat.
A fiókák növekedésekor kis edénybe vizet és eleséget rakhatunk eléjük,
így hamarabb tanulnak meg enni. Mire a második fészekalj kikel, az
elsők önellátóak lesznek, külön kell helyezni őket egy fiatal nevelőbe.

                  

Ez azért is előnyös, mert nem verik el a nagyok az etetőtől őket, valamint ők sem zavarják a tenyész párokat a keltésben.
Ez a szállás olcsóbban  előállítható, mivel itt csak a nyári időszakban
vannak galambok, így akár aprólyukú drót is megfelel az elkészítéséhez,
csak fontos, hogy huzatmentes legyen és féreg ne tudjon bejutni. A
fiataloknak ülőkéket kell biztosítani a talajtól 30-40 centiméterre.
Ha mindezek a körülmények biztosítva vannak, jöhet az igazi nagy
feladat a galambok vásárlása. El kell döntenünk a fajtán belül melyik
szín áll legközelebb hozzánk, melyikkel szeretnénk foglalkozni. Ez
azért fontos mivel egy színből minimum öt-hat párat kell tartani, ha
komoly eredményt szeretnénk elérni.
Viszont a választék igen bőséges ugyanis a legújabb német fajtaleírás harminckét elfogadott színről ad képes ismertetőt.
Ha eldöntöttük a színt, meg kell keresni a legjobb tenyésztőket és többet meglátogatni.
Vásárolni több állomány megtekintése után, az általunk legjobbnak ítélt
tenyészetből lehetőleg egy esetleg két helyről szabad. Soha nem szabad
megvenni egy közepes állományból kiugrott jó galambot, hisz az utódai a
közepes ősökre fognak hasonlítani, míg egy igen jó állományból kikerült
közepes galamb utódai a jó szülőkre, nagyszülőkre. Természetesen
törekedni kell a lehető legjobb egyedek beszerzésére, mivel tőlük
várhatók a jobb utódok. Több helyről azért nem tanácsos vásárolni, mert
a fiatalok közt nagy lesz a minőségi különbség! (szórás)
A vásárlás időpontját meghatározni igen nehéz, én a nyár végét, ősz
elejét ajánlom, mivel nagyobb a választási lehetőség, hisz a legtöbb
tenyésztő augusztusig-szeptemberig nem ad el galambot. Nagyon
körültekintően kell eljárni, hiszen itt dől el a későbbi
eredményességünk.
Ha sikerül elképzelésünknek megfelelő tenyészpárokat beszerezni, amit
én három, maximum négy párba tanácsolnék (hisz a jó tenyészanyag elég
drága) december végéig nincs más dolgunk mind gyönyörködni bennük és
megfigyelni szokásaikat, természetüket.
Ahogy az embereknél, úgy a galamboknál is mind külön egyéniség, jó és
rossz tulajdonságokkal. A későbbiek során komoly figyelmet kell
fordítani az agresszív, verekedős egyedek selejtezésére vagy
különzárására, mert sok kárt tudnak okozni. Gátolják a többieket a
párosodásban, megverik a kijövő fiatalokat. Viszont az is igaz, ezek a
galambok általában jól fiasítanak és nagyon jó nevelők.
December közepén el kell választani a nemeket egymástól, külön
helyiségbe, hogy ne érintkezzenek egymással, január közepén pedig
kezdődik a tenyésztés az egész éves munkánkat, eredményeinket
meghatározó legfontosabb feladattal, a párosítással. Ennek
hibakeresésen kell alapulnia, nekünk kell a legnagyobb kritikusnak
lenni galambjainkkal. Meg kell keresnünk minden egyed hibáját és azt
javítanunk kell olyan párral amely ezt a hibát javíthatja vagy
megszüntetheti. Természetesen ezt ne úgy értésük, hogy egy nagyon
alacsony galambhoz nagyon magasat kell tenni, hanem az alacsonyhoz és a
magashoz is ideális lábállásút.
                                                       


        Ideális                                         Alacsony                                              Magas


Így várhatjuk, hogy a hibák javulni fognak. Ezt
minden testrésznél el kell végeznünk, hogy a legjobbak kerüljenek
egymáshoz. Az időpont január közepe-vége legyen úgy, hogy mindjárt a
költő szekrényekbe párosítunk, így mire galambjaink párba állnak már a
helyüket is megszokják.

Figyeljünk arra, hogy a nehezebb
testű gyengén repülő példányok alsó szekrénybe kerüljenek,
megkönnyítjük ezzel számukra a fészek megközelítését és hordását. Az
előzőekben leírt tojóládákat a fészekanyaggal helyezzük el a
költőszekrényben, hisz ez ösztönzőleg hat galambjainkra.
Mire valamennyit összeszoktatjuk és a helyet is elfogadják, enyhül az
idő és így a korai párosítással, nyerhetünk egy fészekalja fiatalt. A
felnövő, önállóvá váló fiókákat a nyári szálláson helyezzük el és ott
egy nagyobb fehérjetartalmú takarmánnyal neveljük.
Ha minden kedvezően összeáll  egy tenyész-pár 10-12 tojást rak. Persze
ez nem azt jelenti, hogy ennyi fiatalt fel is nevel, hisz a tojások
között lesz terméketlen, lesz amit összetörnek és még a kicsik közül is
pusztulhat el. Ha hat-hét fiatalt nevelnek az már igen jó eredmény,
természetesen nekünk arra kell törekedni, hogy ez a szám növekedjen.
Van azonban, hogy minden igyekezetünk ellenére sem sikerül fiatalt fognunk egy pártól.
Ilyen esetben szét kell választani őket! Azonban semmiképp ne váljunk
meg azonnal tőlük, hisz másik párral lehet, hogy szerencsénk lesz és
arról is meggyőződhetünk a hím, vagy a tojó volt e az oka a
terméketlenségnek, ennek tudatában már szelektálhatunk.
A több fiatal nevelése érdekében sok tenyésztő „dajka”galambok
beállításával próbálkozik. Ennek fajtája teljesen mindegy, hisz csak
nevelő szülők lesznek, viszont fontos hogy ne legyenek túl kicsik, hisz
nekik kell a kicsiket felnevelni, de ne is legyenek túl nagyok, nehogy
ők is törjék a tojást, hiszen akkor semmi előnye nem lenne
beállításunknak, szelídnek jól nevelőnek kell lenniük. Ahhoz hogy
hasznukat vegyük már egy kicsit több tudás és idő szükséges. Egy pár
king mellé, több pár dajka szükséges, hisz egybe kell esni a tojásrakás
időpontjának, maximum két nap eltérés lehet.
Ha az időpont megegyezik, úgy a dajka tojását eldobjuk, alájuk rakjuk a
kingekét, amit nem csak kiülniük kell, de a fiókákat fel is kell
nevelni.
Galambjaink a tojás eltávolítása után 10-12 napra újra elkotlanak, így
időt nyerünk, hisz két hét alatt négy tojást raknak. Ezt egy évben
kétszer ajánlatos megtenni, többször semmiképpen nem, hisz
tönkretesszük a tojót, mivel a szervezete nem tud több meszet termelni.
Persze több alaklommal is használhatjuk a dajkákat tojások keltésére, a
kicsiket pedig két naposan visszarakjuk az addig gipsz tojáson kotló
szülők alá.
A tenyész- idény augusztus végéig tart, ekkor le kell zárni a fülkéket
és elvenni a tojóládát, ez azért szükséges, hogy galambjaink vedlését
elősegítsük, ne terheljük őket még késői fiókaneveléssel is.
Vége a tenyészidénynek!
 Természetesen az évnek nincs, hisz új feladatok várnak ránk a fiatalok kiválogatása és felkészítése a kiállításokra.
Ez ideig is kézbe kell venni a kicsiket, hogy minél jobban hozzánk
szokjanak de a vedlés előrehaladtával ezt egyre gyakrabban szükséges
megtenni, hisz már hibáik, előnyeik is jobban megmutatkoznak. Lassan
eljön az idő, mikor választanunk kell, melyik példányok maradnak és
melyikektől kell megválnunk.  Itt határozott döntést kell hozni, hisz a
jövő sikerei érdekében sokszor nem egy kedvencünktől búcsúzunk fájó
szívvel. A megmaradók egy részét felkészítjük a kiállításokra a másik
része a tenyész galambok közé kerül.


Azért kell őket így szétválasztani, mivel nem minden jó tenyészgalamb
felel meg a kiállítási követelményeknek, viszont fordítva is igaz, egy
sikeres kiállítási példány még nem biztos, hogy jó tenyészanyag.
A válogatás után a tenyésztésre meghagyottakkal nincs külön gond, őket
az idősebb galambokkal együtt tartjuk, abban a reményben, hogy jövőre
jó utódokkal ajándékozzanak meg bennünket.
Velük ellentétben a kiállításra szántakkal most kezdődik az igazi munka.

    

Kell készítenünk, vagy vásárolnunk olyan ketreceket, melyek a
bemutatókon láthatók, itatóval-etetővel. Legalább négy darabot és azt a
galambházba felszerelni. Minél több van egy sorban annál könnyebb a
dolgunk , hisz egy szemszögből egyszerre több példányt is figyelhetünk
és ők is látják egymást, amitől nyugodtabbak lesznek. Ha időnk engedi,
be kell raknunk a fiatalokat, hogy szokják a körülményeket, valamint
tanuljanak a ketrecbe enni-inni. Többszöri ketrecbe rakás után,
mozgassuk őket, hogy ideális formát mutassanak. Itt még egyszer
szelektálunk, mert lesznek olyanok, melyek ketrecbe nem mutatják
előnyös tulajdonságaikat, túl durvák vagy esetleg túl szelídek,
játékosak. Ha ezeket a folyamatokat gondosan elvégeztük, már csak
közvetlen a kiállításra való felkészítés marad hátra. Ellenőrizzük
galambjainkat még egyszer, mentesek e az élősködőktől, ez évközben is
szükséges csak a rágott tollú élősködővel fertőzött példányokat
kizárják a minősítésből.
A gondos felkészítés a siker egyik elősegítője, épp ezért nem mindegy
hogyan szállítjuk kedvenceinket a kiállításokra. Erre a célra ma már
külön vásárolhatunk szállító ládákat, de házilag is elkészthető.
Lényeg, hogy ne legyenek közösen bezsúfolva, hisz törik tollazatukat,
verekednek, összepiszkolják egymást. Mielőtt a szállító ládába
helyezzük őket, lábukat langyos vízzel mossuk meg, töröljük szárazra,
majd vékonyan kenjük be babaolajjal, így élénk céklavörös színűek és
tiszták lesznek.
A kiállításon ketrecbe rakás előtt még utoljára nézzük át őket, a
szállítás közben nem e piszkolták be magukat, nem sérült e tollazatuk,
hisz a kiállítás olyan, mint egy szépségverseny a jól felkészített
galamb lépéselőnybe van a még oly tökéletes, de ápolatlan példányokkal
szembe.
Az éves munkánk itt kerül elbírálásra! Ha galambjaink netán nem
szerepeltek túl jól, a hangos reklamálás helyett, gondosan olvassuk el
a ketrecre kifüggesztett bírálólapot, mivel ott feltüntetik hibáikat,
kívánalmaikat, előnyeiket és bizony a jövőre nézve, ebből is lehet
tanulni. Sikeres szereplés esetén, pedig örüljünk és készüljünk a
következő évre-évekre. Higgyék el, aki egyszer rabja lesz e csodálatos
kedvtelésnek, utána nehezen szabadul tőle.
Kívánom, hogy sokuknak legyen sikerélménye és váljon szenvedélyévé a galambtenyésztés!!!


 


Eibel István
king tenyésztő












Ingyenes honlapkészítő
Profi, üzleti honlapkészítő
Hirdetés   10
Végre értem amit angolul mondanak nekem, és megértik amit mondok.

KÖSZÖNÖM NOÉMI!